A repülőn egy fiatal férfi a koszos és bűzös lábát közvetlenül a kartámlámra tette. Többször kértem, hogy vegye le a lábát, de azt válaszolta:
— Nem, így jól vagyok. Ha zavar, fogja be az orrát vagy cseréljen helyet.😨😲😨
A repülőn egy fiatal férfi a koszos és bűzös lábát közvetlenül a kartámlámra tette. Többször kértem, hogy vegye le, de hamar rájöttem, hogy sem a tiszteletet, sem másokat nem tartja tiszteletben. 😨😲
Azért utaztam, hogy majdnem egy év után újra találkozzam a szüleimmel. Minden, amit akartam, az volt, hogy nyugodtan élvezzem a repülést, becsukjam a szemem és pihenjek ezen az öt hosszú órás úton.
De a terveimet néhány perccel a felszállás után tönkretették.
Hirtelen undorító szag terjengett körülöttem. Először azt hittem, az ételből vagy a repülőn lévő problémából jön. Aztán lenéztem… és egy meztelen, koszos lábat láttam közvetlenül mellettem.
A szag elviselhetetlen volt.
Megfordultam, és megláttam egy fiatal férfit, aki mögöttem ült, teljesen nyugodtan, mintha ez a viselkedés normális lenne. A körülöttünk lévő utasok már fintorogni és suttogni kezdtek.
— Kérem, vegye le a lábát.
Alig nézett rám.
— Nem, így jól vagyok.
Nyugodtan ragaszkodtam: — Ez az én kartámlám.
Arrogánsan elmosolyodott.
— Akkor cseréljen helyet.
Elütöttem a lábát, de azonnal visszatette. A szag egyre erősebb lett, és több utas is undorodva figyelte a jelenetet.
— A lába tényleg nagyon büdös. Vegye le, mindenkit zavar.
Lenézett rám megvetéssel.
— Fogja be az orrát.
Ekkor rájöttem, hogy egyes embereknél a kedvesség nem működik. Ezért úgy döntöttem, hogy egy nagyon egyszerű módon tanítom meg a tiszteletre… 😒😧
👉 A történet folytatása az első kommentben található 👇👇․
Amikor a férfi végül elaludt, fejét az ablaknak döntve, a kabin csendje furcsa elszántságot adott. Óvatosan kinyitottam a táskámat, és elővettem egy kis piros temperafestéket, amit az utazásra hoztam, hogy elfoglaljam magam.
Hang nélkül enyhén elfordultam, és elkezdtem befedni a lábát, amely a kartámlámon volt. Az élénkpiros szín kontrasztban állt a piszkos bőrrel, és néhány perc alatt a lába teljesen nevetségesnek tűnt. Néhány utas észrevette a jelenetet, és meglepett pillantásokat váltottak, néhányan próbálták elrejteni a mosolyukat.
Nyugodt maradtam, mintha semmi sem történt volna, majd visszazártam a táskámat és vártam.
Néhány perccel később hirtelen felébredt, zavartan egy furcsa érzéstől. Ránézett a lábára, és felkiáltott:
— Mit csinált?!
Minden idegesség nélkül válaszoltam:
— A saját ülésrészemen azt csinálok, amit akarok. Ha zavar, vegye le a lábát.
A körülöttünk lévő utasok halkan nevettek, miközben a férfi megdermedt, láthatóan megalázva és válasz nélkül, majd végül dühösen visszahúzta a lábát.
